A lélek hangja, az udu.

Egy kis eszmefuttatás • Közjáték • A zeneterápia • Volt egyszer a Pol-Beat • Argentín tangó • Írország tündérzenéje • A lélek hangja, az udu • Sarod • Az ír duda

Ha elmegyek egy világzenei koncertre, gyakran hallok egy ütőhangszert, melynek hangja mélyen búgó, "tuffogó" és mégis fénnyel teli, rendkívül játékos lecsengésű. Feszes ritmust tart, de ha kell, elmélázó, improvizatív, révületbe ejtő. Körülöleli a zenét, kapcsolatot teremt a hallgató és a szférák között. Hangsúlyozom, hogy teremt, akárcsak a mítikus omm, melyről a biblia azt mondja, hogy "kezdetben vala a hang".

Emlékeztet a ceglédi kanna hangjára, ez is a "huzat" elvén működik, és hasonlóan ahhoz, ez is népi hangszer. Az ütés hatására a beleszoruló levegő megfordul, így jön létre a hang. Rendkívül misztikus. Széken ülve nehéz rajta játszani, hiszen nem arra lett kitalálva. Földön, törökülésben sokkal könnyebb. Mindenki úgy használja, amilyen ő maga. Lehet csapkodni, vagy lágyan ütögetni, símogatni, és belefújni. Nincs semmilyen szabály, mindenki saját maga alakíthatja ki a neki megfelelő játéktechnikát. Ez egy szabad hangszer a szabadoknak.

Azt mondják, hogy Afrikából származik. Az udungo egy ott élő négylábú, gazellaszerű állat, vélhetően annak járása, vagy az állat által keltett élethangok hasonlósága miatt kapta a hangszer az udu neve.

Sámánhangszer. Ha a játékos magához szorítja, a hang szinte a zenészből képződik és árad szét.

Mihály Gyula keramikus többek között udukat is készít. "Nem zenészként, hanem keramikusként lettem kíváncsi. Megragadott, hogy milyen szép a forma, és az ilyenekkel én szívesen foglalkozom. Rendkívül funkcionális, hogy testhez símuló, jó arányokkal rendelkezik. Kézbe veszed, érzed a jelenlétét, örömet okoz. Arra gondoltam, hogy szívesen csinálnék ilyeneket. A meglévő hangszerek alapján kezdtem el fejleszteni, sok formával kísérleteztem. Azt akartam, hogy ne hasonlítson azokra, amiket a boltban árulnak. Ifj. Födő Sándor (Fodo) ütőhangszeres barátommal sokféle méretet és alakot kipróbáltunk, hogy melyiknek milyen hangja van."

Ha meglátja és meghallja valaki, az első kérdés, hogy mi lehet benne, mitől ilyen a hangja, és hogyan készül? Rendkívül egyszerű, mondhatjuk természetes, és mint minden ilyen, egyben tökéletes is. Eredetileg vélhetően a nők készítették és agyagfelrakásos technikával. "Ma már koronggal készítem két félből, majd összeragasztom. Kialakult az optimális forma, de természetesen ez egy kicsit változik, és ettől mindegyiknek más és más lesz a hangja. Nagyon fontos az alapanyag minősége, hiszen ez egy olyan forma, amely nehezen tartja meg magát, mivel nagy az önsúlya. Az alakja is megnehezíti az önmegtartást, mert nagy átmérőjű és lapos. Már a korongozásnál, a forma elkészítésekor ráérzek arra, hogy milyen hangja lesz, és ez a legtöbbször bejön. Az egész rendkívül ösztönös, hiszen népi hangszer, profi megszólalással."

A mai kor igényeinek megfelelően lényeges a hangszer kihangosíthatósága. Más arányokkal és alakkal készül az, amelyik mikrofonozva lesz és más, amelyen akusztikusan játszik majd tulajdonosa. Az utóbbinak kis hasa van, és hosszú nyaka, mint a zsiráfnak. A megütés hatására olyan nagy légnyomás képződik, hogy a mikrofonok ezt nem is tudják kezelni, ám akusztikusan gyönyörűen színezett, testes hangot ad. Ami elektronikus megszólaltatásra készül, annak egészen rövid a nyaka, és nagyobb a teste. Öblös hang képződik benne, de kis légnyomással, mely elviselhető a mikrofonok számára.

Természetesen sorozatban is gyártható, mint ahogy egyes külföldi cégek példájából is látjuk. Ezek azonban nem adnak olyan szép hangot, mert gyengébb anyagból készülnek és öntéssel. Korongozáshoz külön kell összeválogatni az agyagot, nagyipari termelésnél ez amúgy sem kivitelezhető. Ezért aztán nem cseng úgy, nincsenek olyan szép belső hangok. "Sosem dolgozom raktárra, mindíg konkrét megrendelésre, valakinek készítem. A fontosabb fázisok között gyakran összeülök a megrendelővel, megmutatom a tervet, vagy az elkészült formát. Nagyon fontos, hogy egyénre szabott hangszer készüljön, ezért aztán nem is akarom ipari szinten csinálni."

Az udu eredetéből adódik, hogy rendkívüli közösségformáló ereje van. Említettem már a hangszer szabadságát, ez teszi lehetővé azt is, hogy minden előképzettség nélkül, gyerek, vagy nyugdíjas, férfi, vagy nő kézbe vegye, és játsszon rajta. Kitűnő terápiás hangszer a fogyatékosoknál is, hiszen ők ösztönösen nyúlnak a hangszerhez, más értékítélettel, mint a többi ember.

Általában fekete színű. Ha többen játszanak rajta egyszerre, öblös, dörmögő hangja összeköti a lelkeket, összehangolja a családot, közösséget, ahogy ezt az afrikai udusokkal is teszi.A természet kivetülése, anyaggá minősült lélekdarab, melyen ha a laikus, vagy a profi zenész játszani kezd, ősi, egyetemes érzések rezdülnek meg, legyőzve az időt és a teret, végtelen utazásra invitálva játszót és hallgatót egyaránt.