Veled alszom és Veled ébredek,
valahányszor álmodozom.
Olyan ez, mint a hajnali remegés,
ahogy végigszalad az arcomon.

Zajaimmal megkeserítelek,
túl hangos a szívdobogás.
Menekülnék,-hidd el,-de az vagyok,
ami lángban a féktelen lobogás.

Hiába bújtatod el Magad,
mindennap megtalállak,
lehajtom fejem és megjelensz,
ne félj így senki se láthat,
ne félj így senki se láthat.

Érezned kell amit mondanék,
oly erős a vágyódásom.
Utol ér ez az üzenet, átlebeg
időn és távolságon.

Úgy néznek a régi barátaim,
azt kérdik, mit nevetek.
Nem hinnék úgyse, ha mondanám,
hogy Veled alszom és Veled ébredek.