Lassan már nem emlékszem Rád.
Nem hallom az éjszakák szavát,
néha már azt hiszem, ez egy régi film,
vagy egy megkopott regény...

Lassan már nem emlékszem Rád.
Csodálom az elhagyott szobát,
hiányzó tárgyak helyén
a por még meg sem ült...

Refrén:

Halványulnak a fényképek,
meg a furcsa gondolatok,
-és lehet, hogy nem hiszed,-
de én egyre csak írom ezt a dalt,
amit évek óta dúdolok,
s amivel mégis tartozom -Neked.

Tudod, már nem emlékszem Rád.
Homályos, távozó világ.
Időnként meglepő, ha előtűnik
egy régi arc...

Tudod, már nem emlékszem Rád.
Előttem lepréselt virág,
s e néhány sziromlevél
egy régi nyár a papírlapon...

Refrén.