Ülök a téren és hallgatom,
hogy mit mesél:
Hogy előbb eljön az ősz,
majd az ősz után a tél.

Ülök egy padon és hagyom,
hogy az eső áztasson el.
Az idő megy, pár perc
és nekem is menni kell.

Hol az az ihlet,-
túl régen itt vagyok,
hol az a dal, amit
joggal elvárhatok,

ha már itt szenvedek. Megveszek,
mert nagyon hűvös a szél,
de semmi baj, mert a
tavasz után a nyár visszatér.

Átélem újra, hogy milyen jó,
ha a strandon ordít a rádió,
ha az ember semmi fontosat
nem akar.

Napozókrém illata száll,
valaki a sorban sörre vár
és a lányok...

és a lehetőség...

Ez az az érzés amit az eső
rám hagyott.
Lehajtott fejjel,
halkan dúdolok

az igazi nyárról, ami lángol
és a tér igérte nekem.
Az idő megy, hiszen az idő
már csak ilyen...