Mi ez a hó, ez a buta hó?
Puhán az orrunk hegyére esik.
Kipirult arccal állunk, nahát,
micsoda tél!

Hullik, mintha mindörökre
hullani kéne, hogy elbújtasson
utcát, teret, csupa fehér
legyen a város.

Azután, ha eljön a tavasz,
nem ér senkit meglepetés.
A hó elolvad és alatta
Semmi nincsen.

Az egész város úgy, ahogy van,
víz alakban, kis patakként
eltűnik a földben,
a repedések közt.