Kibújik lassan a télből a város,
hihetetlen, hogy langyos a szél.
Ballag az iskola, orgona nyílik
a kertek alatt.

Tavasz van és készül a vers,
de megáll a tollam a papír felett.
Hogy írjam le úgy, ahogy eddig
senki se' még.

Játszom képpel, játszom szóval.
Hol rejtőznek a gondolatok?…
Rád nézek…, csattan a homlok,
bomlik a szó.

Te vagy, aki soha sem volt még
mástól született dalban a lényeg,
Te vagy a tavasz, Téged fűzlek
a sorok közé.