Csendes kopogás, itt van az ősz.
Az ablakból jól látható,
hogy odakinn a szürkeségben
az eső esik.

Jönnek sűrű, tömött sorban
a cseppek fentről, lefelé.
A földön -a járdán,- tócsaformára
gyűlnek.

Az utcán pedig fel-felnézve
lassan áznak a járókelők.
Sótlan könnyek, pislog a szem,
levelek hullnak.

Mi pedig itt a szobában állunk
kéz a kézben az ablak előtt.
Kinn már hideg az este…
Jó, hogy itt vagy…