Ne hidd, hogy túl nagy itt a baj,
ne hidd, hogy valakit felkavar,
ezentúl ugyanúgy megy tovább
minden, mint eddig,
nem zavar senkit.

Legfeljebb másra gondolunk,
S nem lesz több hamis válaszunk
és ha néha lenne egy-két visszatérő
régi-régi emlék,
csendben felnevetnék...
(úgy is tudnám)

Refrén:

Nosztalgia
nosztalgia ez az egész.
Nosztalgia,
nosztalgia ez az egész.

Napfényes nyári délután,
nevünk egy szürke ház falán,
s ahogy az utcán lassan bámészkodva,
ráérősen lépkedek,
néznek az emberek.

Nem értik, honnan fúj a szél,
Azt sem, hogy nekem mit mesél,
látják, hogy elvarázsol, elandalít,
egy furcsa érzés,
minek itt a kérdés,
(én úgy is tudom)

Refrén:

Nosztalgia
nosztalgia ez az egész.
Nosztalgia,
nosztalgia ez az egész.