A némaság árnyék a falon,
csöndes szürke jel.
Ne várd, hogy válaszol,
ha valamit kérdezel.

A szó meg néha olyan,
mint egy szívbemarkoló kép,-
vág, mint a kés, éget, mint a tűz
és hideg, mint a jég.

Olyan ez, mint egy izgató, kétesélyes,
titokzatos szerelem...

A némaság félelmetes.
Én sem tudhatom, hogy
mikor néz, mikor követi
minden mozdulatom.

A szó meg igazi gyilkos.
Csak az áldozatra vár
és nem tudja még, hogy mit tegyen
és azt sem, hogy hol a határ.

Olyan ez, mint egy izgató,
kétesélyes, titokzatos szerelem...

Refrén:

Választunk. Választanunk kell,
nem tévedhetünk.
Fejünk felett egy kard lebeg,
tudni kéne végre, mit tegyünk.

Választunk. Választanunk kell,
az idő túl kevés.
Ki tudja, vesztünk-e, vagy nyerünk,
itt nem segít a józan ész.