Ne higgye a kedves olvasó, hogy értek a zeneterápiához. Sok mindent tudok róla, sokat hallottam felőle, vannak sejtéseim is, mégsem mertem volna vállalkozni arra, hogy ezeket publikáljam. De mivel a téma rendkívül izgatott és úgy gondoltam, hogy másokat is érdekelhet, utánajártam a dolognak. Felkerestem a zeneterápia hazai kiválóságát, a Konzervatóriumot végzett, jelenleg is oktató zenetanárt, Urbánné Varga Katalint és egy kávé mellett megkértem, mondja el az ezzel kapcsolatos gondolatait. Ezeknek általam megírt kivonatát nyújtom át most Önöknek. Javaslom, olvassák el figyelmesen. Talán segítséget nyújt a zenészeknek, a zenepedagógusoknak abban, hogy munkájukat eredményesebben, tudatosabban végezzék.

 

A zenélés önmaga olyan élményt ad a tevékenységet folytatónak, ami belső összerendezettséget eredményez. Kodály azt írja, hogy "az ének felszabadít, gátlásokból kigyógyít, testi-lelki diszpozíciót javít, munkára kedvet csinál,…". Ez a zene néhány hatásának zseniális meglátása.

A hang az önkifejezés egy eszköze. Attól függően intim, vagy intimebb, hogy eszközzel hozzuk-e létre, vagy közvetlenül, például énekléssel. Az eszköz használata ugyanis a külvilággal szemben védelmet jelent, bár a zenélőt fejezi ki, hiszen ő szólaltatja meg általa a zenét. Eszköz nélkül a zenélő sokkal mélyebbről és mélyebben nyilvánul meg.

Amerikában vizsgálták, hogy a világban létrejött zenék a lélekre milyen hatással vannak, az okot, hogy miért éppen olyanra alakultak ki. Összegyűjtötték a különböző kultúrák zenei példáját és mérték ezek frekvencia-lefutásait, majd összehasonlították a természet zajaival. Kiderült, hogy a rózsaszín zajok csoportjának spektruma egyezett meg a legjobban az ember által létrehozott zenék spektrumával. Ez azt bizonyítja, hogy az ember által használt hangképek lényegében a természeti zajok képeinek egy részéből származtathatók. Ez a terápiás hatás egyik valószínűsíthető magyarázata.

Evolúciós oldalról vizsgálva a hang fontosságát bizonyított, hogy az érzelmi központ kialakulásakor a madaraknál jelenik meg először, hogy a fiókáikat a hangjuk után is felismerik. Az előember esetében a fül, a hallás az, amely a túlélés szempontjából a legfontosabb. A hang által közölt információk megnyugtatóak, vagy ijesztőek, tehát hatnak az érzelemre Ez az egyik háttere annak, hogy a hang ilyen hatással van az emberre.

A másik, hogy az egyedfejlődésben -a méhen belül,- már a szedercsíra érzékeli a szívdobogást és az is kiderült, hogy a magzat négyméteres körzetben mindent hall. Ezek a korai hangélmények egy életre meghatározóak.

Az együtt zenélés katartikus élményt nyújt a hallgatónak és a zenélőnek, de csak akkor, ha a végrehajtók, -a zenélők,- teljesen egymásra tudnak hangolódni. A legtöbb problémás esetben a páciensek azért betegek, mert nem képesek a világgal összehangolódni, kapcsolatot teremteni. Terápiás foglalkozáson a szabad improvizációs gyakorlatnál olyan egyszerű hangszereket, eszközöket használnak, amelyekhez nem kell zenei előképzettség. Az első felhívás az együttzenélésre szinte sokkolja a résztvevőket. Ennek oka, hogy a zene kifejezés alatt a harmonikus zenei kifejezésformákat értjük. A tudati gát akadályozza az elindulást, de később ez oldódik és a résztvevők zenélni kezdenek. Egy darabig káosz uralkodik, majd ez lassan elhal. A továbblépés a terapeuta feladata. A másik esetben, -és ez a jobb,- az össze-visszaság lassan rendeződni kezd. A személyes élménnyel kapcsolatos beszámolók hűen tükrözik a paciensek állapotát és a terápia folyamatában pontos kép alkotható a beteg állapotának változásairól.

A terápiás munkát csoportban végzik. A zeneterápia nem fiziológiailag gyógyít, de ez nem is várható el tőle. Az orvostudomány egyre inkább hajlik arra, hogy nyíltan kimondja, a betegségeknek lelki okai vannak, azaz a betegségek valójában pszichoszomatikus betegségek. A test és a lélek nem választható élesen szét. A lelkiállapot befolyásolja a betegség meglétét és állapotát.

Természetesen a módszerrel többek között az autizmusban szenvedők állapota is befolyásolható. Az autista gyerekeknél a legfontosabb tulajdonság, hogy nem tudnak a másik emberrel kapcsolatot teremteni, nem tudnak a másik emberre figyelni. Az eredendő sérülést a zeneterápia nem gyógyítja, de tapasztalatot ad a sérültnek arról, hogy ő is képes valamilyen szinten ráhangolódni a másikra. Az élmény közvetlen hatása nehezen lemérhető, de hosszútávon bizonyítható a pozitív változás. Javul az állapota, jobban képes a környezetével együtt lenni, az őt körülvevők számára elviselhetőbbé válik.

A zeneterápia kiválóan alkalmazható a függőbetegek (alkohol, drog) gyógyításában is. Külföldön olyan szélsőséges esetekben is használják, mint a fájdalom könnyebb elviselése, rehabilitáció esetén, vagy a haldoklási folyamat megkönnyítése.

A foglalkozásokon nem csak improvizálás, hanem kommunikációs gyakorlatok végzése is történik, ami mindig más és más. Ez a terapeutától rendkívüli felkészülést, rugalmasságot, szigorú koncepciót igényel, mert a foglalkozás lefolyását túlnyomóan a résztvevők pillanatnyi állapota és reakciója határozza meg.

Vajon bizonyítható-e egzakt módon is a zeneterápia jótékony hatása. A mérési módszerek kialakítása érdekében világszerte kísérletsorozatokat végeznek. Érdekes például az a kutatás, amellyel azt vizsgálják, hogy a zongora billentyű lenyomásának milyensége milyen hormonális változásokat eredményez. Mi történik akkor, ha keményebben, vagy lágyabban üt le egy billentyűt a zongorista. Egyre inkább keresik a választ arra, hogy a zene hogyan fejti ki hatását. A válaszok még közel sem teljesek. Mégis például Németországban a banktisztviselőknek javasolják, hogy hetente egy zeneterápiás foglalkozáson vegyenek részt, stresszoldás céljából.

A csoportban a résztvevők egymásra hangolódása, a kapott sikerélmény átélése, az a tapasztalat, hogy képes valamit csinálni, hogy képes tanulni a másiktól, hogy megvilágosodik számára egy összefüggés, hogy megengedi magának az együtt zenélés örömét, ezek összessége a zeneterápia hatásmechanizmusa, ezek a valódi ütőkártyák.