Az indiai zene, a zenében használatos hangszerek és az indiai misztikum egy és ugyanazt a szellemiséget követi, abból született és abban él, azt továbbítja a hallgató felé. Az indiai zene többféle hagyományt is átölel, úgy mint a népdalok, népzene, amely tájról tájra változik, a törzsi zene, a klasszikus és fél klasszikus hagyományok, valamint a népszerű zene.


 Sarod
 

Köztudomású, hogy Indiában a zene nagy múltú művészet. Egy töretlen tradíció olyan hosszú, mérföldkövekkel is meghatározott történelmével rendelkezik, amilyennel egyetlen mai rendszer sem büszkélkedhet. Hagyománya évszázadok összegyűjtött öröksége. Az indiai zene legfőbb jellemzője, hogy tisztán melodikus, azaz nem rejt magában harmóniát. Náluk a melódia olyan hangokból áll, melyeket csupán a folyamatosság köt össze.

Pontos hangok nem léteznek, így nincsenek mechanikusan hangolt hangszerek sem. Melódiájuk váza a rága, zenei szerkezet, átmenet a dallam és a skála között. Több száz létezik és számukat csak növelik sajátos alváltozataik, a ráginík. Mindegyik külön hangulattal bír, az évnek, vagy a napnak kizárólag bizonyos szakaszaiban adhatók elő. Ez a maga nemében páratlan módon egyesíti a művészt és a hallgatót a természettel és az idővel.

A klasszikus zenének két nagy irányzata van, az északi hindusztáni s a déli karnátaki iskola. A sarod az észak indiai zene jellemző hangszere.

Ez az instrument a szitár mellett a második legnépszerűbb hangszer, az afgán rabab "leszármazottja". Az, hogy kevésbé ismert, mint például a szitár, annak tudható be, hogy nem állt mögötte olyan népszerű előadó, mint például Ravi Shankar, akinek nevéhez annyira kötődött volna.

Pedig jó kétezer évvel ezelőtt már hasonló formában létezett, ugyanilyen rezonánsokat és húrozatokat használtak, fa fogólappal. Újabban az érintő nélküli fa fogólapot a fém fogólap váltotta fel, mindkét változat felső felülete íves. Az egyetlen darab teakfából kifaragott sarod alsó részét kecskebőr fedi. 25 fémhúrja közül tíz játszóhúr, melyekből négy a dallamot, három a ritmust, a további három pedig a rága fő hangjait szólaltatja meg. A maradék 15 a megfelelő hangsorra hangolva rezonánsként működik. A húrkulcsok alatti fémgömb ugyancsak rezonáns szerepet tölt be és a hangszer egyensúlyban tartását segíti.

A húrokat kókuszdióból készült pengetővel szólaltatja meg a jobb kéz, míg a balkéz három ujjal - körömmel - fogja le a húrokat, alakítja a dallamot.

A hangszer hangolása az évszaktól, azon belül a napszaktól függ. A teljes nap háromórás ciklusokra van osztva. Minden ilyen ciklusban hangolási lehetőségek csoportjából választja ki a játszó az éppen megfelelő hangsort. Hogy melyik kerül kiválasztásra, azt az éter pillanatnyi rezgésállapota határozza meg. Az erre vonatkozó útmutatásokat egy ősidők óta létező filozófia hordozza.

A hangszeres játék tanulása egy hosszú, több évtizedes folyamat. Ennek irányítója a mester, aki a tehetség és a származás alapján választja ki a tanítványt és a tanulási időszak alatt ételt, italt, teljes ellátást biztosít neki. A tanulás nem elsősorban a manuális képességek elsajátítását jelenti, hanem a filozófia és a tanítvány minél teljesebb egybeolvadását célozza. A mester és a tanítvány együtt él, együtt ébred és alszik el, együtt étkezik. A mester a tanítvány apja, anyja és istene, aki elvárja a napi tízórás gyakorlást és a legteljesebb spirituális felolvadást. Egy-egy mesternek három-négy tanítványa van.

A legjobb sarod Calcuttában készül. Ott élnek azok az öreg mesterek, akiknek utcára nyitott ajtajú műhelyeiben mindenki számára megtekinthetően, kézimunkával formálódnak a hangszerek. És bár ez a munkafolyamat a turisták számára csupán egy a sok látnivaló közül, mégis magában hordozza azt a titokzatosságot, amely India nevének hallatán az európai ember érdeklődését felkelti. Így volt ez mindig és valószínűleg így is marad, amíg világ a világ.

Az írás megszületéséért köszönet illeti Jeszenszky Istvánt.

 Jeszenszky István

Jeszenszky kezdeti sikereit aranyokleveles citerásként, népzenei fesztiválokon aratta. Később klasszikus és jazz gitáron folytatta tanulmányait. 1990-től a híres sarod művésznő, Sharan Rani tanítványa lett Új-Delhiben. 1994-ben az ottani Nemzeti Színház az Einstein című darab zeneszerzőjének kérte fel. Több nemzetközi koncerten vett részt, hazatérése után az ő ötletéből született a Világok Hangja projekt, ahol hangszeres szólistaként és énekesként lép fel, valamint zenét szerez.