Lassan elfelejtek minden szerelmet,
lassan úgy leszek majd, mint a koldusok.
Reszkető szívemben egyre nő a sejtés,
félelemben élek, s megbolondulok.

Tiszta értelemmel elveszítenélek,
bűnös gondolatban szád a számhoz ér.
Tested hűvösében gyáva még a testem,
lázas izgalommal megragadni fél.

Foggal és körömmel védelek magamnak,
mozdulatra bíztat suttogó szavad.
Nyúlok is feléd, hisz bíbelődni vágyom,
de ujjaim között csak az illatod marad.

Űzöm egyre űzöm, vágyom ezt a harcot,
mert ha most időben visszafordulok,
lassan elfelejtek minden szerelmet,
félelemben élek, s megbolondulok.