Hajnali akvarell

Távoli harang kondul a háztetők felett,
a ködben szétgurult,
a hajnali pára kacagó gyöngysor
az autók ablakán.

Kezébe szorítja lepedőnket a kénytelen ébredés,
s bár gyönge a karja még,
egy mozdulattal kiborít minket az
álmok csöndjeiből.

Refrén:

Ez az egész oly különös,
ez a korai fénysugár,
meg a lebegő utcazaj,
amikor jóreggelt kíván.

Játszani hívogat
a kávé az asztalon,
meg a szomszéd rádió,
amikor ismeretlenül
jóreggelt kíván.

Néhány sietős lépés koppan a nedves köveken,
ahogy oly sok éve már
útnak indult a megszokás,-
döcögő villamoson.

S amerre jár, varázspálcát zörget a lámpavason.
Élni rezdül a város,
s életre kelti a vad rohanást bennünk,-
nap-nap után.

Refrén.