Ha az árnyékom köszönés nélkül végleg elhagyott,
Ha lépéseim nem rajzolnak süppedt lábnyomot,
Ha tükörbe nézek, s azt látom, hogy nem vagyok jelen,
Mert őt, aki onnan rám figyel, őt nem ismerem.

Akkor csillagok között, vagy a felhők felett
Mesevilágba hajszol a képzelet.
Ilyenkor messze indulok, száll a csónakom,
Az Óperencián utazom.

Refrén:

De mégis, mégis a földön élek
és mindíg visszatérek,
(mindíg visszatérek,)
Hiszen én is, én is a földön járok,
de ilyen csodát még nem láttam,
Ez eltaszít és magába zár...

Ha számon kérik a bűnömet, amit nem követtem el,
Ha kérdésemre nem figyelnek, senki nem felel.
Ha kiáltásom ellenére túl csendes vagyok,
Ha hamis a húr a gitáron, amit A-ra hangolok.

Akkor álmodozni kell, hogy könnyű legyek,
Mikor Csodaországba röpít a képzelet.
Ilyenkor varázsszônyegen, vagy tündérszárnyakon
Az Üveghegyen túl utazom.

Refrén.

Titok, kérlek ne mondd el senkinek,
De van egy hely, ahova olyankor megyek,
Ha ketté szakad a szál...
Ha nincs nagyobb pohár...
S ha úgy érzem, hogy nem hiányzom már...